Cél, cél, cél. Ah, minek? Ah, már megint! Ah, leírtam, de nem érzem a kitörő örömet. Annyit hallani a célkitűzések fontosságáról, … én is sokat szoktam róla beszélni, és mindig óriási kíváncsisággal tölt el, mi is történik a „megbeszéltük” után. Nekiülünk vajon, megcsináljuk? Élvezzük? Könnyű volt vagy inkább nehéz? Alaposan végiggondoltuk, mélységében kidolgoztuk vagy csak kipipáltuk a feladatot? Milyen hatással van ez az egész ránk?
Van, aki meghallgatja, hogy célokat „kell” kitűzni és továbbra sem teszi meg
- talán azért, mert nem érti még mindig a jelentőségét
- talán azért, mert fogalma sincs mit is kellene kitűznie célul
- talán azért, mert úgy gondolja, fejben tudja mit akar és a kettő ugyanaz
- talán azért, mert nem hisz benne
- talán azért, mert nem tartja fontosnak, enélkül is boldogul
- talán azért, mert úgy gondolja, hogy most is megvan „mindene”, nem is tudja mire kellene még vágynia
- talán azért, mert már korábban megpróbálta, de akkor sem történt semmi (nem változott meg az élete, vagy a célokat nem sikerült elérnie)
Van, aki meghallgatja és cselekszik
- talán azért, mert egyébként is a „célkitűzősök”-höz tartozik, benne van a szokásrendszerében
- talán azért, mert eddig nem csinálta, de most elhitte a valakinek, hogy ez tényleg jó, ezért úgy döntött, hogy kipróbálja
Van, aki meghallgatja és bár megcsinálja, mégsem elégedett az eredménnyel
Mit jelent ez, hogy nem elégedett az eredménnyel?
Amikor a céljaink kitűzésével foglalatoskodunk, gondolj bele, mennyire hasznos dolog is ez, a saját álmaink, vágyaink megvalósításáért kezdünk el tenni. Már ennek önmagában fantasztikus érzésnek kellene, hogy legyen. Már maga a tevékenység közben is kellemes izgatottságot kellene éreznünk, valami olyasmit, amikor egy régen vágyott utazás előtti napokban készülődünk az indulásra. Tudod az milyen…hevesebben ver a szíved, gondolataidban már ott vagy, legszívesebben felpörgetnéd az időt, hogy ne kelljen várni, aztán meg lelassítanád az időt, hogy hadd maradj még. Tele vagy tervekkel, jó érzésekkel, nem hétköznapi megélésekkel.
De most ott ülsz a papír felett és próbálsz kiizzadni valami célt. Mert azt mondják az jó…mi az, hogy jó? Nélkülözhetetlen! De valahogy nem megy, vagy csak nehezen. De lehet az is, hogy egész könnyedén írtál, mégsem érzed a kitörő örömöt. Miért?
Azt sem tudod, mit is akarsz igazán
Olyan régen álmodoztunk egy igazán jót, olyan régen engedtük meg magunknak, hogy magunkért tegyünk, hogy már azt sem tudjuk, hogy mit akarunk igazán. Felőrölnek a mindennapok, amikor is futunk-szaladunk, végezzük kötelességszerűen a dolgainkat, igyekszünk megfelelni mindenki elvárásainak, ellátjuk különböző szerepeinket…hol van itt idő álmodozni?
Néhány évvel ezelőtt ráeszméltem, hogy sokáig én sem vettem észre, hogy ezt a robotpilótátbekapcsolva hagytam, és átadtam az irányítást teljesen az életem felett. Majd pont így év vége felé, emlékszem, a fáradtságtól kellőképpen kimerülve ültem és feltört belőlem a kérdés, hogy „ez mind nagyon klassz, de hol vagyok én?”. „Mi az, amire én vágyok?” És akkor rájöttem, hogy olyan nagyon messze kerültek tőlem a saját vágyaim és álmaim, hogy azt sem tudom, merre keresgéljem azokat. Valahol elhagytam őket félúton, és közben le is mondtam róluk észrevétlenül. Talán te is jártál már így. És ha igen, akkor tudod azt is, milyen érzés és mekkora kihívás innen újból magadra találni, milyen újból megengedni magadnak, hogy legyenek saját vágyaid, álmaid, érzéseid és meg is találd ezeket. De hidd el, megéri az erőfeszítést, mert nincs annál csodálatosabb, mint amikor önmagadért kezdesz cselekedni.
Nem mersz nagyban gondolkodni
Persze, hogy nem. Mert megszoktuk a biztonságot jelentő zónát, ahol nincs kockázat. A nagyban gondolkodás veszélyes, mert nem akarunk rossz érzéseket, nem akarunk kudarcot amivel járna az, ha mégsem jön össze. Inkább legyen szerényebb, legyen kevesebb, ami van, de az már megvan, ott nem rizikóztatunk.
Persze, hogy nem. Mert elfelejtettük, hogy mire is vagyunk képesek. Elfelejtettük, hogy bármire képesek vagyunk. Mert túl sokszor hallottuk az ellenkezőjét, mert túl kevesen biztatnak arra, hogy meg tudod csinálni. Eluralkodott a kishitűség, a kételkedés, az önmagunkba vetett hit hiánya.
Pedig ott van benned minden ahhoz, hogy megcsináld. De te biztosra akarsz menni, és most nem látod, hogy tudnád ezt magad számára garantálni. Sokszor emlegetem, hogy nem kell rögtön az egész lépcsősort látnod, először csak a hited kell, hogy képes vagy változtatni, képes és érdemes vagy a nagyobbra, többre, jobbra. Hiszed végre?
Örülsz annak, ami van
Ez nem is baj, sőt! Csak a tanítás, ami arról szól, hogy „értékeld azt, amid van és legyél hálás ezekért”, az nem azt jelenti, hogy ne akarj mást. Legyél hálás azért, amid megvan, de ez nem lehet akadálya a továbblépésednek. Különben csapdába ejted magad. Örülj és gondold tovább, ne mondj le a rég eltemetett álmaidról. Valamiért álmodozol róluk egy ideje. Ki valósíthatná meg, ha nem te? Ki érdemli meg, ha nem te?
Úgysem sikerül
Végre leírtad a célokat és rögtön ott van a hang, ami súgja, hogy „úgysem sikerül”. Ő a nagy védelmező, aki meg akar menteni a csalódástól. Mint egy szülő, aki védelmezi a gyermekét, „ne rohanj, mert elesel”. Miért esne el? És ha elesik? Tanul belőle, legközelebb máshogy fogja csinálni. Ismerd meg a védelmeződet, köszönd meg az aggódását és ne dőlj be neki. Én meg szoktam kérni arra, hogy inkább tanácsokkal lásson el, azzal, hogy hogy csináljam, merre menjek, mire figyeljek. Állítsd te is magad mellé és meglátod, mennyit tud segíteni!
Lehet, hogy ez a kis ördög azért riogat, mert a cél, amit leírtál „túl nagy”. Bár nincs olyan, hogy egy cél túlságosan nagy legyen, neked mégis most elérhetetlennek minősíti az elméd. Ahhoz képest, ahol most tartunk, a jelenlegi körülményeink közepette túl távoli, ezért reménytelennek tűnhet az elérése. Ha valaki havonta 200 ezer forintot keres és azt többnyire mind fel is éli, nehéz az elméjének befogadnia egy 60 milliós álomház megszerzését. De te ne mondjál le róla, ha igazán vágysz rá, akkor most első lépésként keress kisebb célokat, amelyek közelebb visznek a nagy álomhoz. Legyen cél a több bevétel megteremtése, a megtakarítás elérése. Majd jön a hogyan, most csak a „mit” megtalálása a feladat.
Nem is tudom, igazán akarom-e
Egy jó cél olyan, hogy ha rágondolsz, megbizserget, felforrósítja a lelked, a szenvedély tüzével lelkesít. Én mindig figyelem, hogy amit leírtam, megfogalmaztam, az kiváltja-e belőlem ezt az érzést. És ha nincs meg, elvetem vagy módosítom a célt, mert tudom, hogy nem lesz ereje. Tudnod kell a miért-eket. Miért akarod azt, amit leírtál? Mivel járul hozzá az életedhez, ha meglesz? Boldogabb, nyugodtabb, szabadabb, egészségesebb leszel? Nem kell többet nélkülözzél? És mindez mennyire fontos neked? Ezek a miért-ek adják az erőt a kitartásodhoz, lendítenek majd át a nehézségeken, és nem engedik majd, hogy feladd. Vizsgáld meg a céljaidat, tartozik hozzájuk ekkora erővel bíró érzésed? Ha nincs, gondold tovább, módosítsd, változtasd.
Tudom, hogy mindez időigényes és türelem kell hozzá. De most engedd ezt meg magadnak, azért, hogy a jövő évi számvetésnél büszke lehess és eltűnhessenek a „bárcsak megtettem volna” tételek az életedből. A lemondások és feladások helyett válaszd a saját utadat. Sokan valójában mások életét élik, de mindegyikőnknek van választása. Neked is.
Ha még nem írtad össze a célokat, ugorj neki és álmodozz, tervezz, fogalmazd meg őket. Ha megtetted, és a fentiekből magadra ismertél, láss neki még egyszer, és gondold végig újra, ezzel az új szemlélettel, elengedve a korlátokat. Már csak egy nap van az évből. És megkezdődik az a 2017-es év, ami számtalan előrejelzés szerint nem csak egy csodálatos év lesz, hanem a következő 9 éved meghatározója is. Ha hiszed, ha nem. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell semmit sem tegyünk. Úgyhogy láss neki, alapozd meg, építsd fel, legyél tudatos, és merj változtatni!
Sok sikert kívánok hozzá!
Szeretettel és hálával,
Ildikó
