“Volt egyszer egy fogadó, melyet „Ezüst Csillag”-nak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett , hogy minél több vendéget becsábítson, és nyereségessé tegye a vállalkozását. A szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába, mert a várt nyereséget nem tudta elérni.
Kétségbeesésében elhatározta, hogy kikéri egy bölcs tanácsát.
Miután a bölcs végighallgatta bánatos történetét, azt javasolta, hogy változtassa meg a fogadó nevét. – Az lehetetlen – mondta a fogadós. Nemzedékek óta „Ezüst Csillag” a neve, mindig is így ismerték az egész vidéken.
- Nem – állította a bölcs határozottan -, mostantól fogva „Öt Harang”-nak fogod hívni, a bejárat fölé pedig felakasztasz hat harangot.
- Hat harangot? Ez aztán az abszurdum. Ugyan már, minek tenném?
- Csak próbáld ki, és meglátod! – mosolygott a bölcs.
Nos, a fogadós megpróbálta. És a következőket tapasztalta. Aki csak elment a fogadója mellett, mind betért, hogy felhívja egy hibára a figyelmét, gondolván, hogy előtte még senki más nem vette észre. Bent azután kellemesen érintette őket a szívélyes kiszolgálás, és ottmaradtak egy kis felüdülésre, megadván ezzel a fogadósnak azt az anyagi sikert, amit korábban mindhiába keresett.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint mások hibáinak a kijavításában.”
Szeretem ezt a tanmesét! Nem csak az emberi természet egyik jellemvonását festi elénk, hanem megmutatja azt is, hogyan lehet a hátrányt, a negatívat az előnyünkre fordítani.
A fogadós nyereséget termelt a hibából. Te mi teremtesz, amikor hibáztatnak vagy te hibáztatsz?
Megszámoltad valaha, hányszor bombáznak észrevételekkel, megjegyzésekkel, rosszalló pillantásokkal főnökök, munkatársak, barátok, ismerősök, szülök, rokonok, szomszédok, vagy éppen a párod, a bolti eladó, a benzinkutas, vagy egy utas a buszon? Előszeretettel, sokszor az „én csak jót akarok” álruhájába csomagolva adják kéretlenül a visszajelzéseket arról, amit elrontottunk, amit nem csinálunk jól, amiben mást vártak tőlünk, amilyennek kellene lennünk, amilyen a külalakunk, amit nem értünk el, amit nem végeztünk el, amilyen döntést meghoztunk vagy éppen nem hoztunk meg. Hibáztatnak.
Megszámoltad valaha, hányszor teszed szóvá a párodnak, a gyermekednek, a barátaidnak, ismerőseidnek vagy bárki másnak azt, amit nem csináltak jól? Hányszor figyelmezteted őket a hibájukra, esetleg orrolsz azokra a dolgaikra, amelyek nem egyeznek a te elképzeléseiddel, elvárásaiddal? Hibáztatsz másokat. (Tudom, dicsérni is szoktál, de vajon melyikből van a több?)
És azt megszámoltad valaha, hányszor mondod, hogy „de hülye vagyok”, beszélsz magadról magadnak negatívan, kezdesz önmarcangolásba, önhibáztatásba, merülsz el egyre inkább a sérelmek, megbántások mélységes tengerébe, cipeled a megbocsátásra való képtelenség súlyait, és mindezekért a gondolataidért még tovább bántod magad? (Ugye tudod, hogy ez nem az önszeretetről szól?) Hibáztatod magad.
Pedig – azt mondod – akit szeretünk, legyen az valaki más, vagy éppen önmagunk, azt nem bántjuk. Közben azt látom, sokszor pont fordítva cselekszünk. Nem szándékosan, többnyire nem tudatosan, de mégis. Hiszen…
Akit szeretsz, azt nem szidod.
Akit szeretsz, azt nem hibáztatod.
Akit szeretsz, azzal elnéző vagy és megbocsátó.
Ha nem így teszel, az rengeteg konfliktus és feszültség forrása lesz. Szunnyad egy ideig, mint egy kitörő vulkán, a mélyben gyűlik, forr, majd egyszercsak „váratlanul” kitör, és rombol. Az egyre gyülemlő feszültség így viselkedik. Megkísérelheted elnyomni, elfojtani, letagadni, megszépíteni. Átmenetileg érezheted úgy, hogy mindez sikerül, de valójában nem fog menni.
Talán még nem figyeltél fel arra (vagy nem foglalkoztál vele), hogy milyen gyakran szidod magad.
Talán még nem tudatosítottad azt, hogy ha igazán szeretnéd magad, akkor nem tennéd ezt.
Talán még soha nem vetted észre, hogy az önszeretet hiánya mennyi stresszt okoz.
Ezért beszélgetünk november 25-én mindkettőről: a stresszkezelésről és az önszeretet (önbecsülés) növeléséről.
A fogadóshoz hasonlóan te is nyerhetsz.
Ha szeretsz, nyugodt vagy, és béke van szívedben.
Ne félj szeretni!
