Az év vége közeledtével mindig eljön a számvetés ideje. A mögénk kerülő időszak tele van elismerésre és felismerésre váró eseményekkel. Mik azok a dolgok, amiket megvalósítottunk, sikerült-e előrelépnünk, mennyi mindenben fejlődtünk, változtunk, elértük-e a kitűzött céljainkat? Mi az, amire büszkék és amiért hálásak lehetünk? Mi az, ami elmaradt, amiről lemondtunk, amit nem tettünk meg?
Milyen csodálatos, örömet okozó élményekben részesültünk, milyen fájdalmakat éltünk meg? Az új év előkészítése, az új célok végiggondolása előtt jó, ha ezt megteszed, hiszen ahhoz, hogy elérd, amit akarsz, mindenekelőtt arra van szükség, hogy tudd, hova mész és hogy honnan indulsz. Ez most az új startvonal.
Én is végiggondoltam az elmúlt évemet. Újból megtapasztaltam, mekkora kihívás és egyben öröm elismerni mindazt, amiért megdicsérhetjük magunkat. Mert a dicséretből kevés van, nem szoktunk hozzá, főleg nem ahhoz, hogy magunkról mondjunk jót. Mert az olyan furcsa, olyan önzőségnek vagy nagyképűségnek tűnik. Talán azért, mert valamikor valaki ezt mondta. Pedig ez nem igaz. Inkább értékes, mert az önértékelésedet javítja, az önbecsülésedet növeli, az önmagadba vetett hitedet erősíti. Ezekre pedig szükséged van, mert ezek az alapok, erre építkezel. Gyenge alapokon megroggyan a ház. Ne kockáztass, legyél inkább tudatos.
Én nagyon sok változáson mentem keresztül és büszkeséggel tölt el, hogy a legnagyobb célomat, amit kitűztem az évre, sikerült megvalósítanom. Óriási kihívás és próbatétel volt, rengeteg tanulsággal. Megjártam út közben a mennyet és a poklot. Rengeteget örültem és sírtam. És közben mindegyik tapasztalással új tanítómesterekre leltem, tanításukból pedig új álmok és célok születnek meg bennem most. Igen, születőben vannak, nem kapkodom el, hagyom őket kibontakozni.
Megtanultam közben még jobban befelé figyelni, meghallani a szívem hangját, mert egyedül ő tudja, mi a helyes út. Sok minden próbál letéríteni mindegyikőnket a saját ösvényünkről: mások elvárásai, a megfelelési kényszerek, a negatív hiedelmeink, a sok „muszáj” helyzet, a számtalan félelem. És mi csak azt vesszük észre, hogy továbbra is szorongunk, feszültek vagyunk, és újból eltelt egy év. Az életünkből egy teljes esztendő.
De most előttünk áll egy új. És én arra biztatlak, hogy ne mondj le magadról. Hogy legyen bátorságod a cselekvésre, ami mindig egy elhatározással kezdődik. Szánj magadra időt és gondold végig, mi nem működik jól az életedben, mi az, amiben másra vágysz? Meg akarod találni azt a tevékenységet, amiben valóban örömödet leled? Vagy már tudod is mi az, csak merned kellene elkezdeni? Nagyobb bőségre, több harmóniára vágysz? Több időre van szükséged, hogy magadra is maradjon? Több törődést szeretnél? Rendbe akarod tenni a párkapcsolatodat vagy megtalálni a társadat? Utazni akarnál? Vagy több igaz barátot? Esetleg nagyobb szabadságot? Ülj le, figyelj befelé és írj. Ne azzal kezdd, hogy próbálsz kikényszeríteni magadból valami célféleséget, mert mindenki arról beszél, hogy ez milyen fontos. Kezdd azzal, hogy szembenézel őszintén önmagaddal, tagadások és megmagyarázások nélkül. Mert te vagy a felelős az életedért. Várhatsz arra, hogy majd jön a megmentő csapat, aki segít, és megmondja, mit kell tegyél, de nem fog. Csak te tudod irányba állítani az életedet.
Közben figyelj, hogy ne legyél felszínes. Nyugodtan időzz el egy-egy gondolaton, menj mélyebbre. Leírhatod, hogy más munkára vágysz, de fejtsd ki magadnak bővebben. Mi az, amiért a jelenlegi már nem kielégítő számodra? Mi az a „más”? Mi okozna örömet? Mi az, amiért igazán lelkesedni tudnál? Meg fog jelenni az a drága kis belső hang, aki azonnal súgja a füledbe az ellenérveket, pl. azt, hogy „abból nem lehet megélni”. De ne hallgass rá, még nem tartunk a megvalósításnál, az esélyek latolgatásánál sem, pusztán a „mit nem szeretnék és mit igen”kérdés megválaszolása a cél. Az életed minden területét vedd górcső alá: munka, karrier, anyagiak, egészség, kapcsolatok, párkapcsolat, fejlődés, saját célok.
Ez időigényes, tudom. De ha nem csinálod meg, akkor is eltelik az idő, és továbbra is csak a hiányérzet marad. Ne várj! Kezdd el az építkezést. Sokszor azért tologatjuk a változtatást, mert túl sok feladatot kell megoldjunk ahhoz, hogy látható eredmények szülessenek. Túl sokrétű és túl szerteágazó. Az lehet az érzésed, hogy azt sem tudod, mihez fogj hozzá. Ismerem ezt az érzést, elhiheted. Csak az tud segíteni, hogy elkezded valahol, mert mindegyik támogat az utadon és a fejlődésedet segíti. Ne egyszerre akarj mindent, legyél türelmes magaddal, kitartó és következetes. Ahogy haladsz majd ne felejtkezzél el elismerni a sikereidet, meglátni, hogy mennyit léptél előre, mennyi mindent megtettél. A fókusz sokszor rossz helyen van, csak azt látjuk, ami még nincs meg, vagy ami még hátra van és elfelejtjük értékelni az addigi eredményt, ami közben ráadásul még természetessé is válik.
Túl nagy falat? Lehet. De ez ne riasszon vissza, egy hamburgert sem egyszerre nyelsz le. Ha már tisztán látsz, akkor majd könnyebb lesz kitűzni a célokat, lehet, kisebb lépésekkel kell elkezdened. De az a lényeg, hogy kezdd el, mert egy helyben állva semmi esélyed nincs eljutni bárhova is.
Ha esetleg azt mondanád most vagy bármikor, hogy „mindezt tudom”, akkor már csak egy kérdés van: csinálod is? Sokan tudják és kevesen csinálják. Sokan mondják, hogy szeretnének változtatni, és még többen vannak azok, akik bár mondják, valójában nem akarják. Tartozz azok közé, akiknél a szavakat a cselekvés követi, a tényleges lépések. Van erőd hozzá és elegendő képességed. Láss neki és jövő ilyenkor együtt ünnepelhetjük haladást!
Sok sikert kívánok hozzá!
Szeretettel,
Ildikó
