Mi lett volna, ha…? Első ránézésre feleslegesnek tűnhet, hogy ezen a kérdésen gondolkodj. Azért, mert visszavezet a múltba, amin – egyetértek veled -, igazán nem érdemes rágódnod már, hiszen úgy sem tudsz rajta változtatni. Mégis, hányszor feljön a felszínre az a kicsit szorongató érzés, hogy mi lett volna, ha…?
Mi lett volna, ha akkor másképp döntesz, ha más irányba indulsz el, ha másba kezdesz bele, ha mertél volna bátrabb lenni, ha ki tudtad volna mondani, ha mertél volna kérni, ha lett volna bátorságod változtatni, ha hittél volna magadban.
A napokban beszélgettem egy ismerősömmel, arról mesélt, hogy az egyetem után pályakezdőként hogyan is indult el a munka világában. Gyakornokként kezdte, és már az első ilyen gyakornoki helyén is sokat tapasztalt, belelátott a terület kihívásaiba, az ottani cég működési elveibe és gyakorlati megoldásaiba. A második hely még szélesebb látókört és lehetőségeket nyújtott számára, nem csak a tanult szakmáját tudta ott gyakorolni, hanem a kapcsolódó feladatokba is bele tudott tanulni, ami még nagyobb kihívást és fejlődési lehetőséget adott számára. Sikernek könyvelte el, hogy idekerült és most már főállásban, hosszú távon számítanak a munkájára. Figyeltem, ahogy mesél. Az arcán kellemes mosollyal, hangjában elégedettséggel osztotta meg velem a gondolatait, és szavait a jó érzés és a büszkeség hatotta át. Jó volt hallgatni őt. Aztán egyszer csak, szinte váratlanul előbukkant a kérdés, „nem is tudom,mi lett volna, ha…?” és néhány felröppenő gondolatsor azzal kapcsolatban, ha máshogy alakulnak akkor a dolgai. Majd megegyeztünk abban, hogy ezen töprengeni, már mindegy is, és lényeg, hogy számára kedvező és „szerencsés” kimenetele lett a történetnek.
Igen, ilyen összefüggésben, valójában feleslegesnek tűnik a be nem következett eseményeken való elmélkedés. Mégis, kérlek, gondold tovább! Nap mint nap számtalan döntést hozunk. Döntünk a valami mellett, vagy éppen nem döntünk mellette vagy esetleg a döntés meghozataláról sem döntünk. Persze a nem döntés is egy döntés. Ne csak nagy dolgokra gondolj most, azok a kérdések is idetartoznak, hogy átmenj-e az úton vagy sem, megvárd-e még a közeledő autót vagy indulhatsz most azonnal. Balra menj vagy jobbra. Olvass vagy tévét nézzél. Kifejezd az örömödet, köszönetedet, háládat vagy inkább magadba tartsd, és inkább azért is várod tovább, hogy a másik lépjen előbb. A hétköznapi életünk aprónak tűnő eseményei is egy sor döntést követelnek tőlünk, még akkor is, ha abban a pillanatban nem tulajdonítasz ennek ekkora jelentőséget.
Majd felbukkannak a nagyobb kérdések is. Az életed menedzselésére, a jövőd formálására, a fejlődésed lehetőségeire vonatkozóak. Ezek mintha már nagyobb súllyal nehezednének rád. Igaz? Érzel sokszor egyfajta késztetést, amikor ott van az az érzés, hogy „de jó lenne”, és néhány felszökkenő gondolat, hogy miért is lenne neked az jó. És egyszer csak, ami eddig olyan szépnek, tisztának, csábítónak, reménytelinek és egyértelműnek tűnt, összezavarodik, mintha egy nagy káosszá alakult volna az egész. Persze! Ne is csodálkozz ezen egy percet sem. Elindult a harc. Az érzéseid összecsaptak a méltán híres nagy racionalitásoddal. Azzal a fajtával, amikor elementáris erővel felszínre törnek az indokaid, magyarázataid arra vonatkozóan, hogy miért is indokolt nem megtenni, nem meglépni, vagy egyszerűen csak azt mondani, hogy „majd”, „majd máskor”. Annyira logikusaknak és ésszerűeknek tűnőek ezek, az elméd diktálta válaszok, hogy el is hiszed, hogy valóban ez úgy jó, hogy marad minden a régiben. Mivel indoklást találtál rá, meg is nyugszol, nem feszélyez tovább. De inkább lásd be, hogy ez valójában nem igaz. Igenis ott motoszkál a hang, hogy „ mi lett volna, ha…”.
Persze vannak olyan dolgok, amiket talán „nyugodt szívvel” tologathatsz. Hiszen, ha idén nem mentél el a tengerpartra, majd jövőre elmész. Ha ma nem olvastál el egy fejezetet sem abból a könyvből, ami megnyugtatna, amitől jobb kedvre derülnél, vagy amiből tanulhatnál, majd elolvasod holnap. Bízva abban, hogy lesz holnap és lesz jövőre. De vannak dolgok, amit nem pótolhatsz be, vagy már nem lesz ugyanaz, vagy aminek az élménye később már ugyanabban a formában nem élhető meg. És ezekben az esetekben már a „mi lett volna, ha…” kérdés egyáltalán nem jelentéktelen, hanem egyenesen gyötrő. Biztos vannak a múltadból olyan példák, amelyek pont ezt az érzést hívják elő. Azon már nem tudsz változtatni. Azon viszont nagyon is tudsz, hogy a jövőben már ne kelljen ugyanezt megélned. Ehhez is egy döntés kell. A kérdés az, mersz-e magad mellett dönteni, képes vagy-e hinni abban, hogy amit súg a szíved az igen is jó, és el tudsz-e indulni ezen az úton?
Itt van 4 egyszerű lépés, hogy a bizonytalan pillanatokban erőt meríthess, és bátorságra lelj:
- Figyelj a „semmiből felbukkanó” érzéseidre
Az érzéseid mindig jó tanácsadók, mert mutatják az utat. Ne nyomd és hessegesd el őket. Inkább figyelj tudatosabban befelé. Mit akarnak üzenni? Merre felé akarnak vinni? Mit súgnak, merre menj tovább, mi az, amit meg kell tegyél? Ne csak a tartalmat próbáld megfejteni, hanem a hozzá kapcsolódó érzés minőségére is figyelj. Kellemes? Könnyű? Inspiráló? Talán még mosolyt is csal az arcodra, annyira pozitív? Teremts magadnak egy kis időt, csukd be a szemed és csak figyelj. A válasz ott van benned.
- Ne engedj a „miért ne” csábításának
Ha a befelé fordulás könnyedséget, örömet, tettre készséget hozott, nem is lehet kérdés már, hogy mit kell tegyél. De készülj fel a támadásra. Tudd, hogy jönnek az „észérvek”, az ellenkező irányba húzó erők. Mindent be fognak vetni, hogy maradj a biztosban, kényelmesben, kiszámíthatóban. Az erejük a hihetőségükben van. Nem azt mondom, hogy legyél meggondolatlan, vagy ne mérlegeld, amit mérlegelni kell. De a lemondást, feladást sose keverd össze a megfontolt tervezéssel!
- Találd meg és írd le a „miért igen” válaszaidat
Figyeld meg, ezek a válaszaid adják majd a legnagyobb erőt, ezek segítenek a kitartásodban. Ha tudod pontosan, milyen pozitív változást hoz az életedbe az, amiről éppen döntesz, és ez a változás számodra nagyon értékes, bármilyen nehézség is jöjjön, nem fogsz lemondani az eléréséről. Fogj papírt és írj. Ha több döntés előtt állsz, mindegyiket gondold végig egyesével, részletesen, több oldalról megközelítve. Érezni fogod, hogy maga a felismerés és írás is már mennyire lelkesítő!
- Hozd meg a döntést és cselekedj
Az első döntésed szóljon arról, hogy nem mondasz le többé önmagadról, nem cselekszel önmagad ellen és nem csapod be magad áligazságokkal. Ezt követően hozd meg a döntést arról, hogy megteszed azt, ami lehet, hogy már rég óta ott harsogott benned, mutatva az irányt, de te inkább süketet játszottál. Most valódi döntésről beszélek, amiben nincs visszafordulás. Mondd magadban, ha kell többször is: „meghoztam a döntést, és eszerint cselekszem”.
A lépések látszólag valóban egyszerűek, és nem is kételkedem abban, hogy ismered-e őket. De tedd a szívedre a kezed! Csinálod is? Vagy csak egyszerűen tudsz róluk, és a gyakorlat mást mutat.
Vannak dolgok, amik nem pótolhatóak. Vannak dolgok, amelyek nem megismételhetőek. Egy viszont biztos, hogy mindig dönthetsz másképp. Mindig van választásod. Dönts úgy, hogy ne kelljen fájnia többé ennek a kérdésnek, hogy „mi lett volna, ha…?”.
