„Elég sok mindenről elkezdtem gondolkozni mióta beszélgettünk. Igazság szerint nem nagyon volt olyan az életemben hogy megkérdezte volna bárki, mit is akarok. Inkább megmondták, „ezt csináld, ez van, pont.” Vagy, ha meg is kérdeztek csak legyintettek, mondván: „ha-ha ez jó nagy baromság, térj vissza a földre!” Kb. 26-27 éves korom óta kezdem lebontogatni azokat a dolgokat, amiket…
nem én akartam, hanem mások elvárásaiból lett az életemben. Van még munka ezzel kapcsolatban előttem, de mindig, amikor elbizonytalanodom magamban, jön egy olyan ember, mint te es ráébreszt arra, hogy igenis jól csinálom, amit csinálok. Ez mindig erőt ad ahhoz, hogy vállaljam magam es azt, amit valójában szeretnék.” (K. Laci)
Lacival a közös munkánk során sokat beszélgettünk. Mindig megérzem, amikor valakiben ott szunnyad egy gyertyaláng és arra vár, hogy fellobbantsák. Boldog voltam, amikor megtaláltuk, mi az, ami benne mélyen eltemetve rejtőzködik. Tapasztalatai, felismerései, amelyeket megosztott velem a fenti sorokban, fontos üzenet lehet számodra is.
Az életünk során sok jóakaró kíséri az utunkat. Tanácsaikkal, meglátásaikkal, véleményeikkel terelgetnek bennünket abba az irányba, amely szerintük helyes és célravezető. A szülök, tanárok, barátok, ismerősök, főnökök, kollégák egész hada tudja, mi jó nekünk. Megmondják, mit tegyünk (mit tanuljunk, mit dolgozzunk, kit válasszunk párunknak) és hogyan éljünk. Tanácsadásaik jóhiszeműek, segítő szándékúak, ezért ne ítéld el őket, sőt, lehet köztük valóban hasznosítható és elfogadásra érdemes gondolat is.
A kérdés csak az, hogy mennyire áll összhangban ez a sok iránymutatás a te, egyéni vágyaiddal? Mennyire segít téged a saját utadon járni, és közelebb juttat-e a szívedből jövő céljaidhoz?
Mert sokszor észre sem vesszük, hogy az út, amit járunk, azt kijelölték nekünk és nem mi választottuk, a célok, amiket kergetünk, valójában nem is a mieink, inkább elvárásoknak való megfelelésből hajtjuk őket.
Gondolkodj el, hányszor kérdezték meg tőled, hogy mit szeretnél? Mire vágysz? Milyen álmokat szeretnél megvalósítani? Ha meg is kérdeztek, mit kaptál válaszul?
És hányszor kérdezted meg magadat erről? És te, mit reagáltál önmagadnak?
Vannak, akik már olyan mélyre eltemették az álmaikat, hogy arra sem emlékeznek, hogy volt-e valaha olyan, amire igazán vágytak. Vannak, akik nem valósítják meg az elképzeléseiket, mert úgy gondolják, hogy lehetetlen azt elérni. Nincs idejük, pénzük, nem megfelelőek a körülményeik. Számtalan magyarázatot találnak arra, hogy miért képtelenség elérni azokat. Ésvannak a bátrak, akik nem mások elképzeléseiknek akarnak megfelelni. Akik mernek önmagukkal lenni, magukba nézni és felvállalni a saját útjukat. Még akkor is, ha az pont ellentétes a mások által „jónak” ítélt iránytól, akkor is, ha ezért megszólják, akár elítélik őket.
Adj magadnak egy kis időt és figyelj egy kicsit befelé. Halld meg a szíved hangját: mit súg? Üzenete az érzéseiden keresztül érkezik meg hozzád. De vajon felfigyelsz-e rá? Meghallod-e a hangját? Vagy elnyomod azt, mert úgy véled, úgysem teheted meg?
Figyelj fel a „kellene” gondolataidra. Mik azok, amelyeket „meg kellene tegyél”? Lehetnek ezek kisebb dolgok is akár („fel kellene hívjam”) és nagyobb eseményei is az életednek. Minden “kellenével” halogatsz valamit, tologatod magad előtt. De mire vársz még?
Talán épp ideje, hogy ne mások meggyőződésének rendeld alá magad.
Talán elérkezett az idő, hogy megtedd, azt, amire régóta vágysz.
Talán épp időszerű, hogy merj újra álmodozni és higgyél abban, hogy lehetséges elérni a céljaidat.
Döntsd le a korlátokat, az utadon a lehetőségek végtelen tárháza vár rád. Nyílj meg előttük, legyél befogadó. Ha így teszel, egyszer csak azt veszed majd észre, hogy egyre több minden sikerül. Jönnek a „véletlenek” és a „szerencsék”. Feltárul előtted az, amire oly régóta vártál.
Hogy érzed, készen állsz rá, hogy változtass a dolgokon?
Mindenkinek szüksége van bátorításra, inspirációra, hogy felébressze a belső erejét. ami képessé teszi arra, hogy úgy élje az életét, ahogy megálmodta, és ahogy megérdemli azt.
