„Nagyon jók vagyunk abban, hogy készülődjünk élni, de nem vagyunk túl jók abban, hogy éljünk is. Tudjuk, hogyan áldozzunk 10 évet egy diploma megszerzésére, és hajlandóak vagyunk keményen dolgozni azért, hogy legyen állásunk, autónk, házunk, és így tovább. De nehezen emlékszünk arra, hogy a jelen pillanatban élünk, és ez az egyetlen pillanat, ami biztosan a miénk, hogy élhessünk.” (Thich Nhat Hanh)
Cipeljük a múlt terheit. Fájdalmai, bántódásai, csalódásai, kudarcai olyan súllyal nehezednek ránk, amit ha egy edzőteremben kellene megemelnünk, lehet, hogy meg sem próbálnánk, mert azt éreznénk, hogy ez túl sok nekünk.
Aggódunk a jövő miatt. Mert nem akarjuk, hogy megismétlődjön, ami „rossz” volt, vagy bármi, ami „jó”, az elromoljon, helyette szeretnénk kiszámíthatóságot, biztonságot, nyugalmat, szeretetet, boldogságot, egészséget.
Így az elménk csapong, gondolataink vagy a múltban vagy a jövőben kószálnak. A múlton sokszor sokat rágódunk, a jövő miatt aggodalmaskodunk, ezzel feszültséget és szorongást hozunk az életünkbe.
Tudtad, hogy naponta átlagosan 50 000 gondolat jelenik meg a fejünkben? A te több tízezer gondolatodnak vajon hány százaléka van a jelenben, a pillanatban, amit éppen megélsz? Nem abban az idősíkban, ami már nincs itt és nem is abban, ami még nem érkezett el, hanem a mostban.
Sokféle tevékenység tölti ki a mindennapjainkat, mindig csinálunk valamit. Eszel, iszol, főzöl, takarítasz, kocsit mosol, dolgozol, tévét nézel, beszélgetsz. Hiheted azt, hogy miközben ezeket végzed a figyelmed is ott van, de legközelebb kérlek, figyeld meg magad, és csípd el a gondolataidat! Nézd meg, hogy kalandoznak el a múltba vagy a jövőbe, félrelökve, és megsemmisítve az egyetlen valóságodat, a jelen pillanatot! Gyakran megesik, hogy amikor dolgozunk, arra gondolunk, hogy mikor érünk már haza. Amikor otthon vagyunk, aggódunk a be nem fejezett munkák miatt. Amikor kikapcsolódhatnánk, akkor azon jár a fejünk, milyen kevés a pihenésre jutó idő. Vagy éppen dühöngünk az időjáráson, a szomszédon, és egyéb dolgokon.
Az időjárás mostanában gyakran váratlan fordulatokkal színezi az idei nyarunkat. Az egyik nap a héten szervizben volt az autóm, ezért metróval és busszal közlekedtem. Imádok vezetni és sokat ülök is a kocsimban, de ezek a tömegközlekedéssel megoldott napjaim, valahogy mindig változatosságot és érdekes élményeket tartogatnak nekem. Hazafelé utaztam, amikor a buszról már láttam, hogy nagyon feketedik az ég, és kérve fordultam felé, hogy „bírja még ki egy kicsit, mert az esernyőm persze az autómban a szervizben van, és már igazán nem vagyok messze az otthonomtól”. Nem kellett sok idő, észrevettem a busz üvegén megjelenő és végiggördülő esőcseppeket, majd láttam a mellettünk haladó autók ablaktörlőit, ahogy egyre ütemesebben dolgoznak. Már csak három megálló volt hátra. Amikor közelített a buszom az „én” leszállóhelyemhez, leszakadt az ég, óriási cseppekben ömlött az eső, mintha tényleg valaki kinyitott volna egy csapot vagy egy óriási dézsát megdöntve kezdte volna el kiönteni a benne lévő vizet. Leszálltam és négy lépés után már a ruhámból, cipőmből és a hajamból is szó szerint csorgott a víz, és akkor éreztem, ahogy egyre nő bennem a feszültség, hogy miért is nem tudta még megvárni ezt a pár percet.
Ekkor átsuhant a fejemben egy gondolat: olyan sok ember mondja azt, hogy szereti az esőt, de akkor miért hord esernyőt? Ez egy pillanat alatt óriási mosolyt csalt az arcomra és azt mondtam magamban, hogy igenis csodálatos dolog az eső és ugyan mi bajom lehet abból, hogy vizes leszek, itt van ez a pillanat, amit van lehetőségem megélni és lehet akár ezt szeretni is. Ezért felemeltem a tekintetem a földről az ég felé. odatartottam az arcom az esőnek és élveztem, ahogy ezek a cseppek már rajtam gördülnek, és csak nevettem az egészen, mert valójában akkor és ott nagyon mókás volt az egész.
Hallottál már ugye sokat az „élj a jelenben” útmutatásról? Tudod is, hogy így kellene élni. Ha megpróbáltad, biztos észrevetted, hogy milyen nehéz ezt megtenni, ezért talán már el is felejtkeztél róla. Igen, valóban nehéz, mert ott van az a minimum 50 000 gondolat. És az az igazság, hogy te az irányításuk alatt állsz. A pillanat megéléséhez azonban át kell venned az irányítást a gondolataid felett! Olyan tudatossággal, mint amikor autót vezetsz, és még ha be is van kapcsolva a tempomat, akkor sem veszed le a figyelmedet az útról és koncentrálsz.
A tudatos figyelemirányítás megtanulása az út ahhoz, hogy a „most”-ban tudjál maradni és megélni azt minden szépségével együtt.
Összegyűjtöttem neked néhány ötletet, hogy egyre gyakorlottabbá válhass a “jelenben élés” művészetében:
1. Lassíts le!
Felfigyeltél már arra, hogy szinte mindig sietünk? Mindent gyorsan csinálunk, mintha mindig késésben lennénk, mintha nem lenne elég idő semmire. Ha nem kellene rohanni, akkor is szapora a tempó. Egyszer tőlem megkérdezte valaki, hogy „te mindig rohanva szoktál sétálni?” Vedd észre, hogy szaladsz, pedig megtehetnéd, hogy kényelmesen, lassabban vagy akár lassan menj. Vegyél vissza a tempóból, így is oda fogsz érni, csak közben élvezni is fogod tudni az utat!
2. Vedd észre azt a sok csodát, ami körülvesz
Az állandó rohanás következménye, hogy nézünk, de nem látunk. Az utcán az emberek többsége vagy lefelé néz, vagy homályos tekintettel réved a távolba.
Figyelj jobban a részletekre! Amikor elutazunk egy olyan helyre, ahol még nem jártunk, mindenre rácsodálkozunk, mert a felfedezés élménye vesz körül. Járj így a hétköznapokban is, mintha most látnád először azt, ami a szemed előtt van. Figyeld meg az emberek sokszínűségét, nézd meg a házak homlokzatait, figyeld meg a város lüktetését, vagy a hely nyugalmát, ahol éppen tartózkodsz. Az egész világunk egy óriási csoda, ne menj el csak úgy mellette.
3. Állj meg néha
Ne csak lassíts, hanem állj is meg. Hajolj le egy virághoz és nézd meg közelebbről. Merengj el egy felhő gyönyörűségében, sokszor olyan, mint egy óriási hab. Egyet én is lefotóztam tegnap,annyira csodálatos volt. Akár „rohanás” közben vagy, akár a napi munkán túl, mindig adhatsz magadnak néhány percet a megállásra és arra, hogy észrevedd azt, ami mellett eddig elmentél vagy természetesnek vetted. A pillanat megélését valóban akkor tudod leginkább megtapasztalni, amikor elmerülsz egy virág szirmaiban, egy levél erezetén. Figyeld meg legközelebb, amikor így teszel, a gondolataid „elfelejtenek” vándorolni.
4. Koncentrálj
Figyeld meg a gondolataidat miközben benne vagy egy tevékenységben. Jelen vagy? Legyél tudatos erre és ha elkalandozott a figyelmed, hozd vissza a pillanatba és annak megélésébe. Ez először nagyon nehéz lesz, de minél többször kényszeríted vissza, annál inkább megerősödsz a jelen élvezetében.
„Megfelelő gyakorlással megtanulhatjuk, hogyan éljünk a jelen pillanatban. A tudatosság segítségével belehelyezkedhetünk a jelenbe, hogy átéljük az életnek mindazt a csodáját, amely elérhető az adott pillanatban. Igenis lehetséges boldogan élni az itt-és-mostban. A boldogság oly sok feltétele elérhető – több mint elegendő ahhoz, hogy most boldogok legyünk. Nem kell rohannunk a jövőbe ahhoz, hogy még több jusson nekünk“ (Thich Nhat Hanh)
5. Gyakorolj
A figyelmed tudatos irányítása gyakorlást igényel. Kezdd el most. Hagyd félbe ezt az olvasást és csukd be egy pár percre a szemed. Csak annyit tegyél, hogy figyeld meg a környezetedben lévő hangokat, akkor is, ha éppen dolgozol, vagy egy csendes szobában ülsz, és akkor is, ha egy kertben vagy a természetben tudsz lenni. Csak figyelj!
Kiültem este a teraszunkra és becsukott szemmel élveztem a hangversenyt, ami a kertekből hozzám érkezett. Pompás volt hallani a tücskök ciripelését, hallani a fák kellemes suhogását, a szélcsengő hangját és rácsodálkozni arra, hogy milyen zeneművel ajándékoz meg a természet éppen.
Néhány ilyen perc és fantasztikus élményekben lehet részed!
Döntsd el most, hogy ezeket a lépéseket beépíted a mindennapjaidba. Amikor rohansz éppen, lassítsd le a lépteidet, akár állj is meg és csodálj meg valamit. Válj egyre tudatosabbá, fejleszd a koncentrációdat, less bele gyakrabban a gondolataidba és ne engedd meg nekik, hogy elkalandozzanak a múltba vagy a jövőbe. És gyakorolj! Sokszor találhatsz rá alkalmat, hogy egy kicsit behunyd a szemed és csak figyelj és érzékelj.
„Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, máris kiléptél annak csapdájából.
Soha nem történt semmi a múltban: minden a mostban történt.
Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni” (Eckhart Tolle)
A pillanatok nagyon értékesek, mert csak a MOST az, ami valóságos. Ez a pillanat, amikor olvasod ezeket a sorokat, sem jön el soha többet újból. Mindig csak a jelenben van lehetőséged megtenni dolgokat, kimondani szavakat, vagy dönteni egy cselekvésről. Vedd ezt komolyan, mert minden alkalommal, amikor ezt nem teszed meg, elveszítesz valamit, ami már nem pótolható.
