Hány éves kortól ne tűzzünk már ki célokat?

Szinte hallom, ahogy hirtelen felcsattantál magadban és azt válaszoltad, hogy erre nincs végső korhatár. Ha így van, akkor  te is azok közé tartozol, akik azt vallják, hogy mindig kellenek célok, mert azok tartanak lendületben, biztosítják az előrehaladásunkat és a fejlődésünket. Egyet is értek veled! Sokan gondolatban szintén egyet értenek veled és velem. Aztán figyeld meg, a gyakorlat mégis mást mutat.

Nem is olyan rég az egyik tréningemen a csoporttal arról beszélgettünk, hogy az emberek többsége valójában csak sodródik. Minden napjuk egyforma, egyhangúan, szinte ugyanúgy telik. Végzik kötelességből a dolgaikat a munkahelyükön, majd a „második műszakban” otthon. Ha bármerre jársz és figyeled az emberek arcát, a többségükön a lehangoltság, az elkeseredettség, a boldogtalanság látszódik. Kevés az igazán jó kedélyű, vidám, feldobódott ember.

Amikor tudjuk, merre felé haladunk, amikor azt érezzük, van az életünknek értelme, amikor mindig lebeg a szemünk előtt egy cél, amiért igazán lelkesedni tudunk, mert a megvalósításával változunk, és elérjük azt, hogy ma többek vagyunk, mint tegnap voltunk, akkor jó kedv van, pezsgés, és érezzük azt a feltöltődött állapotot, amiben egyszerűen jó lenni.

Ennél a gondolatnál spontán és őszintén tört ki az egyik résztvevőmből ez: „hova tűzzek ki már ennyi idősen célokat? Egyáltalán mit tűzhetnék még én ki magamnak?” Ha a korát kérdezed, nem tudom pontosan hány éves, de a nyugdíjkorhatár közelében sincs az biztos!

Mélyen megérintett ez a felvetése. Mert valójában, akkor mondunk le igazán magunkról, amikor azt hisszük, már késő, hogy bármit is megtegyünk. Amikor már nem látjuk azt, hogy akárhány évesek is vagyunk, mindig van út és van újabb lehetőség előttünk. Egy videóban hallottam ezt a gondolatot:

„Tudod, melyik a leggazdagabb hely a világon? A temető. Ott van a legtöbb meg nem valósított cél, a legtöbb meg nem valósított álom, a legtöbb szép gondolat, a legtöbb hasznos, soha meg nem osztott ötlet és a legtöbb ki nem mondott szó.”

A célok nem csak világot megváltó dolgok lehetnek. Az is egy cél, hogy ma kevesebbet tévézel és egy órát olvasol. Nem kerül semmibe, amit viszont nyersz vele, az felbecsülhetetlen. Az is cél, hogy minden nap 15 percet kikapcsolsz, nem serénykedsz, nem dolgozol, nem neveled a gyermeked, hanem önmagaddal foglalkozol. Pihensz, relaxálsz. Ne mondd, hogy nincs rá időd! És az is cél, hogy többet vagy azzal, akit szeretsz, vagy hogy többet mondod el neki, hogy szereted.

Nincs korhatár, csak döntéseink vannak.

Csak egy döntés kérdése az is, hogy melyik táborba állsz be. Azok közé, akik azt mondják, „késő”, vagy „majd egyszer”, vagy inkább azok közé, akik nem halasztgatnak és nem mondanak le önmagukról és az életükről?!