Az emberek a felelősség kérdésével kétféleképpen bánnak. Vagy menekülnek előle, azt mondják, „nem szeretek felelősséget vállalni”, vagy merészen beleállnak és viselik annak minden nehézségét és jótékony hatását egyszerre. Sokan csak gondolják, hogy felvállalják a felelősséget, de ez vagy nem igaz vagy csak az életük bizonyos területeire vonatkozik.
Miért is fontos mérlegelned azt, hogy hogy is állsz ezzel a kérdéssel? Minden, ami jelenleg van vagy nincs az életünkben, amilyen az életminőségünk az nem csak úgy lett, és nem a szerencse, vagy a véletlen eredménye. A felelősségvállalás kemény dió. Érezhetjük, hogy a körülmények áldozatai lettünk, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, hogy nem tehetünk semmit a dolgok megváltoztatásáért. Ez azonban sajnos nem igaz.
A legnagyobb változást az fogja hozni az életedbe, amikor felismered, elfogadod, hogy a saját életedért egyes egyedül te vagy a felelős. Ez a gondolat először nagy ellenállást is válthat ki belőled, nem lepne meg, ha így lenne.
Nekem az volt a legfájóbb pont ennek az elfogadásában, amikor szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy ez azt is jelenti, hogy soha többet nem foghatom másra az aktuális problémámat. Pedig hidd el, minden esetben meg tudtam magyarázni és észérvekkel meg is tudtam indokolni, hogy ami éppen van, az a nyomorúság, fájdalom, megbántottság vagy éppen szűkös anyagi helyzet, az kinek vagy minek a hibája. Sokan vagyunk ezzel így. Mindenhova tekintgetünk felelősöket keresgélve, csak egy irányba nem nézünk: befelé. Mert nehéz a beismerés, mert az fáj, mert fel akarjuk menteni magunkat, mert meg akarjuk úszni. Mindez valóban ad nyugalmat, igaz, csak átmenetileg, de nem visz előre, és nem old meg semmit, a helyzeten nem javít, az életünket nem teszi sem jobbá, sem gazdagabbá, sem szebbé.
De van választás.
Ha a te célod ugyanaz, mint az enyém, egy boldogabb, harmonikusabb élet megteremtése, amiben minden nap azt érezheted, hogy ma több lettél, mint tegnap voltál, amikor azt éled meg, hogy megint léptél előre, amikor átélheted annak az örömét, hogy vannak céljaid és egyre közelebb vagy hozzájuk, amikor a bátorság kezd felszínre törni a félelem és elmenekülés helyett, akkor tedd meg, hogy átgondolod őszintén: hol nem vállalsz felelősséget?
Itt van 10 terület, rajta, vizsgáld meg őket!
- Vállalod a felelősséget a gondolataidért?
Nem az a kérdés, hallottál-e a pozitív gondolkodás fontosságáról, hanem az, hogy fordítasz-e kellő figyelmet a gyakorlására. Tudatos vagy-e és koncentrált a gondolataiddal kapcsolatban. Hiszen tudod, hogy minden innen ered. Meghatározója az érzéseidnek és cselekvéseidnek. Ha igazán figyelnél rájuk, rajtakaphatnád magad, hányszor gondolsz magadra kritikusan, becsmérlőn! Észrevehetnéd, hogy milyen képet formálsz magadról, mekkora hittel rendelkezel. A nap minden percében fontos, hogy bármilyen helyzetbe is kerülsz, bármilyen kihívás vagy nehézség adódott, a gondolataid rendezettek legyenek. Először „csak” arra válj tudatossá, hogymegfigyeled őket. Nem nagy ügy. Legyél résen, akár írd is le, akkor tudsz igazán szembesülni velük. Később, ha már ebben gyakorlottá váltál, jöhet a következő lépés, az, hogy, ha kell, kicseréled őket. A gondolataid felett senki nem uralkodik, csak te. Ha már tudatában vagy annak, milyen jelentősége van a következményekre nézve, vállald a felelősségét, hogy rendet raksz itt. Ne csak mondd, hanem csináld. Ne néha, esetlegesen, hanem mindig, folyamatosan. Rá fogsz szokni, meglátod.
- Vállalod a felelősséget az érzelmeidért és érzéseidért?
Sokféle érzelem születhet meg bennünk, megérinthetnek események, emberek mélyen, pozitívan és akár negatívan is. Talán pont ettől vagyunk emberek, hogy ezt a sokszínűséget van lehetőségünk megtapasztalni. Mégis sokan igyekeznek távol tartani magukat az érzelmeiktől. Te hogy szoktál dönteni? Meg mered élni az érzelmeidet vagy inkább próbálod távol tartani magadat tőlük, talán azért, mert félsz, hogy megsérülsz? Elfojtod inkább őket vagy teret engedsz az átélésnek és megtapasztalásnak?
- Vállalod a felelősséget az érzéseid, gondolataid kifejezéséért?
Amikor megszületett benned az érzés, az érzelem, azt nem tudod letagadni. Megpróbálhatod magad elől is eltakarni, de utat fog törni magának. Ha magadba fojtod, még meg is betegíthet.
Ki mered mutatni, ahogy éppen érzel, vagy erősen kontrollálod, mások elől elrejtve a bensőd legmélyebb titkaként? Ki tudod fejezni az örömödet, a bánatodat, a feszültségedet, a szeretetedet, a szerelmedet? Az érzelmeink kifejezése nem veszélyes, nem gyengeség, és nem csak magunkra tartozó ügy. Ezek csak belénk kondicionált mintázatok. Az érzelmek tiszták, őszinték, a mieink. A kifejezés hogyanja a kérdés és nem az, hogy megmutasd-e. Ha a kapcsolat fontos, nem titkolod ezt sem, ha a másik igazán szeret, megérti és tartja a szeretet terét. Ez a fontos, nem az, hogy egy hamis látszatot tartsunk fent. Kinek is lenne jó ez?
- Vállalod a felelősséget a kimondott vagy ki nem mondott szavaidért?
Mindig kommunikálunk, nem csak akkor, amikor beszélünk. A hallgatásban is van üzenet, a szavak mellett is vannak jelzések. Szoktál-e figyelni arra, hogy milyen hatást gyakorolsz a másikra azzal, amit mondasz, ahogyan mondod, vagy éppen azzal, amit nem mondasz? A ki nem mondott gondolatok is félreértésekhez vezethetnek, a meg nem fontolt szó vagy a kimondás mikéntje konfliktusokat eredményezhet, amikor is többé már nem a tartalom lesz a fontos.
- Vállalod a felelősséget a kapcsolataidért?
A körülötted lévő emberek, ha akarod, ha nem, hatást gyakorolnak rád. A te felelősséged, hogy hozzád hasonló gondolkodású, pozitív emberek vannak-e melletted vagy sem. Gondolhatsz most a barátaidra, ismerőseidre, rokonaidra, párkapcsolatodra. Mennyi időt áldozol és miért olyan emberekre, akik nem építenek téged?
- Vállalod a felelősséget a döntéseidért?
Nem arra gondolok, hogy jó vagy rossz döntést hozol-e, hanem, hogy egyáltalán mersz-e döntéseket hozni? Ott van a késztetés benned, hogy megtegyél valamit, de halogatod. Azt mondod, „majd máskor”, „majd egyszer”, „majd később”, „még ráér”. Mire vársz? Vállalod a felelősségét annak, hogy esetleg egyszer késő lesz?
- Vállalod a felelősséget a cselekvéseidért?
A döntéseidet követi-e cselekvés, kitartó vagy-e abban, amit elhatároztál, vagy könnyen feladod, mert nem érzed magad erősnek hozzá, vagy mások ítéletei túlharsogták a vágyaidat. Kinek fontos, hogy végigvidd, amiről döntöttél, ha nem neked. Akkor ne engedd, hogy megállítsanak, mert ha mégis sikerül, az nem az ő felelősségük, hanem a tiéd.
- Vállalod a felelősséget az igényeidért és vágyaidért?
Van, hogy úgy érezzük, a saját vágyaink másodlagosak, most van más, ami fontosabb. A gyerek, a megélhetés, a biztonság. Ha te nem vagy fontos magadnak, akkor másnak, miért lennél az? Magadat előtérbe helyezni nem önzőség és nem egoizmus, a te jó érzéseid és belső elégedettséged, nyugalmad kell ahhoz, hogy másnak is jót tegyél. Tehát?
- Vállalod a felelősséget a céljaid eléréséért?
Sokan pontosan a cél előtt egy lépéssel adják fel. Vannak, akik elindulnak, de gyorsan meghátrálnak. Valójában nem is a cél elérése az igazi érték, hanem te, akivé az úton válsz. Ha feladod, magadról mondasz le. Mit gondolsz, bölcs döntés ez számodra?
- Vállalod a felelősséget az életedért?
Összességében látod tisztán, hogy te vagy a kapitány vagy beleragadtál mások és a körülmények hibáztatásába? Hagyd abba, hogy másokat teszel felelőssé az életedért, vedd kezedbe az irányítást és vállald fel magad. Rólad és a te életedről van szó. Mások pedig a sajátjukért felelősek. Válaszd szét a kettőt és meglátod, kirajzolódik előtted a te utad, tisztán, fényesen.
A rendrakás ezeknél a pontoknál kezdődik, és egyik sem kihagyható. Amelyikkel rendben vagy (de tényleg), abban legyél következetes a jövőben is, ahol tennivaló van, fogj hozzá. Elhatározás kell csak hozzá és utána cselekvés. Most! Ne halasztgasd, mert nincs mire várnod.
