Ott ült velem szemben. Kérte, hogy beszélgessünk. Azt hittem valami baj történt, de valójában konkrétan semmi, mégis szomorúságot láttam az arcán, fájdalmat a szemében. Van, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, van, hogy nem értjük, miért nem fordulnak már jobbra az életünk eseményei. Azt érezzük, megérdemeljük, nekünk is kijár a jobb lét és ez a boldog életnek nevezett valami.
Aztán valahogy mégsem sikerül. Vagy nem teljesen. Erről mesélt, a küzdelmeiről, az egy helyben toporgásáról, közben hangjában egyre inkább éreztem az elkeseredettséget, az értetlenséget és az egyre mélyebbről feltörő elégedetlenséget, a felbukkanó irigységet.
Szinte vártam, hogy mikor kerül elő az önostorozás, az önmaga hibáztatása, de nem kellett sokáig várakoznom. Igen, ott lapult az elégedetlensége mögött minden magyarázata is, hogy ő a hibás, ő a béna, ő az, aki szerencsétlen és nem képes végre mederbe terelni az életét. Persze nem maradhatott le a végéről a lelkiismeret furdalás sem, hogy egyáltalán nem kellene ezeknek az elégedetlenség érzéseknek benne lennie, mert tudja, hogy ez mennyire romboló és helyette inkább pozitívan kellene gondolkodnia.
Persze, hogy kellene.
Ismerősek ezek az érzések? Előfordult már veled is, hogy eluralkodtak rajtad az elégedetlenség gondolatai? És az irigység? Lehet, hogy most hevesen tiltakozol, hogy nem vagy irigy. Mert az olyan rosszul hangzik, ezért elutasítod a létezését. De az igazság az, hogy az elégedetlenség és az irigység párban járnak. Gondolj csak bele, elégedetlennek lenni és irigyelni szinte bármit lehet: vagyont, bőséget, munkát, karriert, kapcsolatokat, partnert. Amikor felbukkan, figyeld meg, mennyire fájdalmas érzés az, amivel jár. Ott belül nyom, mar, éget, felemészt, és meg is betegít.
Ott záporoznak benned a kérdések: miért nem vagy te a másik helyében, miért nem adatik meg neked is ez a gondtalanság, ez a nyugalom, ez a szerelem, ez a bőség, ez a szeretet?! Nem tudsz örülni valójában a másik sikereinek, legyen az egy ismerős, kolléga, barát vagy egy idegen. Miért? Mert a hiány érzésével szembesülsz, hogy nekik van, neked nincs, és ezt igazságtalannak tartod. Ha igazságtalan, akkor még bosszant is, esetleg dühös is vagy már. Kire? A másikra, mert neki van? Magadra, mert neked nincs? Mindegy, mert fáj. És a fájdalmadat enyhíteni kell. Ezért gyorsan összegyűjtöd az önigazolásaidat, miszerint ő „jó helyre született”, „neki szerencséje volt”, „neki gazdag a családja”, „neki volt, aki segítsen”, „vannak kapcsolatai”. Vagy gyártasz magyarázatokat, „én nem adnék ki ennyi pénzt egy kocsira”, „ez a ruha is csinos, különben sem látszik hol vettem és mennyibe került”, „én nem hagynám itt a családomat, hogy külföldre menjek dolgozni”.
„Amikor irigyelsz valakit, sohasem az egész életét irigyled, csupán néhány kedvező részletét. Megrettennél, ha az egész életedet el kéne cserélni vele.” (Müller Péter)
Azt mondják, a negatív gondolatok rombolóak és destruktívak. Amikor elégedetlenség, irigység, harag, düh, féltékenység van bennünk, azok rontják az életminőségünket, kihat a kapcsolatainkra és az egészségünkre is. Na persze nem pozitív irányba.
Akkor mégis, hogy lehetsz hálás az elégedetlenségedért?
Az összehasonlítgatás, amikor máshoz méred magad, valóban lehet romboló. Ha azt látod meg benne, hogy te kevesebb, rosszabb, sikertelenebb vagy és mindezzel adsz egy jó nagy pofont az énképednek és önértékelésednek.
De várj! Az elégedetlenséged valójában nem annak szól, hogy vágysz valami többre, valami másra?
Akkor, mi lenne, ha inkább felfedeznéd és kiaknáznád a benne rejlő erőt?
Mi van akkor, ha az elégedetlenség egy ajándék? Mert megmutatja neked az utat, hogy merre haladj tovább?
Mi van, ha pont ez az érzés kell ahhoz, hogy kimozdulj a toporgásból és végre felvállald azt a lépést? Hogy merészebb legyél? Hogy merj változtatni? Hogy elkezd önmagad életét élni?
Mi van akkor, ha ez az érzés olyan lehetőségeket tár eléd, amire eddig nem is gondoltál, de ha tudatossá válsz, megmutatja magát?
Csak tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket és figyelj! Lehet, hogy felismered általa, hogy
- vannak félelmeid, amit nem leküzdened kell, hanem a félelmeid ellenére azért is megtenned azt, amitől félsz
- bátrabbnak kell legyél, mert csak a cselekvés visz előre, különben visszafelé haladsz
- merned kell felvállalnod magad, az érzéseidet és az önvalódat
- ki kell mondanod, amit gondolsz és amire vágysz, mert senki nem fogja kitalálni és megvalósítani helyetted
- merned kell kérni és nemet mondani
- meg kell tanulnod szeretni és elfogadni a szeretetet
Csak néhány példa arra, amit nyerhetsz azzal, hogy az elégedetlenségedből erőt kovácsolsz. Mert igenis erős és tettre kész lehetsz a segítségével, mert elkezdesz törekedni valamire és nem menekülsz többet valami elől. Megmutatja, mit nem akarsz és általa azt, amit igen, ezzelösztönöz arra, hogy meghaladd magadat, hogy több legyél, mint eddig voltál. Nem azért, mert eddig nem voltál jó, hanem azért, mert ez a fejlődés útja. És te tanulni vagy itt.
Az elégedetlenség a legnagyobb hajtóerőddé válhat, és ezért valóban hálás lehetsz, ha megjelenik az életedben.

Engem is sokszor kínzott ez az érzés. Gyötrő fájdalmat okozott. Dühös voltam és tehetetlennek éreztem magam. Egyáltalán nem értettem, és nem akartam elfogadni, hogy másnak miért jobb és könnyebb. Igazságtalannak tartottam, ez még inkább haragossá tett. Egészen addig, amíg egyszer megszületett bennem egy másik érzés. Elemi erővel tört fel és szakadt ki belőlem: „ebből elég, ez nem vezet oda, ahova jutni akarok!” És ami addig fájt, az lecsendesült és megmutatta magát. A másik arcát tartotta felém, a segítőt, támogatót, irányt mutatót.
Mertem észrevenni, elfogadni és segítségül hívni. Azt kérdezed, mit tanultam belőle? Azt, hogy a negatív érzésekre lehet más szemmel nézni, és ha más szemmel nézek, más lesz a valóság, ami elém tárul. Ma már imádom az irigység érzését, mert azonnal megnézem, mit mutat meg belőlem. Mi az, amire vágyok és még nem teremtettem meg. Azt kérdezed, elértem-e, hogy most már sose vagyok elégedetlen? Nem. De sokkal kevesebbszer vagyok és ha újból vendégül érkezik, már máshogy fogadom. Szeretettel és odafigyeléssel.
Azt kívánom, ismerd fel te is ezt az erőt, merd és tudd a magad javára fordítani! Ha ezt megtetted, már csak egy lépés hiányzik. A hogyan. Az igazi cselekvés, hogy meg is tedd, ami a kívánt változást meghozza az életedbe.