Hogy lehet egy szamár okosabb nálunk? Talán a valóságban sehogy. de a mesékben bármi megtörténhet. Szeretem a meséket, a tanmeséket pedig különösen, mert elgondolkodtatnak, a tanulságaik mindig segítenek, és van, amikor pont jókor érkeznek. Ez az egyik kedvencem, talán nem véletlen, hogy pont most jut el hozzád.
„Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, problémami történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten
látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál.
Lerázza magáról a földet és egy lépéssel, feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!”
Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.
Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.
Érdemes most megállnod egy pillanatra és elgondolkodnod, hogy az életed mely területén érzed úgy, hogy megakadtál? Ahol beleragadtál egy problémába, ami nyomasztóan hat rád.
A nehézségek bárhol felbukkanhatnak, néha váratlanul, hívás nélkül érkeznek, de a jelenlétük nem letagadható. Ott vannak facsaró érzések kíséretében a mindennapjaidban, fejedben záporozó, véget nem érő kérdések formájában:
Kilépjek a munkahelyemről vagy ne?
Elváljak vagy maradjak vele?
Megpályázzam azt az állást vagy ne?
Tanuljak tovább vagy ne?
Lesz elég bevételem/jövedelmem vagy nem?
Ki tudom fizetni vagy megint adósságba keveredek?
Most már ez mindig így lesz vagy változni fog végre valamikor?
Teherként cipeled őket, mint egy málhás zsákot, amit – bár tudod -, hogy le kellene dobjál a hátadról, de te csak vonszolod tovább. Érzed, hogy olyan ez a zsák, mintha hozzád nőtt volna?
Furcsa dolog, de sokan ragaszkodnak a problémáikhoz, mert a megoldatlanságukkal és a hozzájuk tartozó fájdalmas érzéssel együtt megszokták őket. Bekerült a komfortzónájukba és ezzel kezdetét vette a ragaszkodás. Idejét se tudják már, mikor és miért jött létre ez a kapocs. Szeretnek a komfortzónán belül lenni, hiszen ez a hely otthonos, kiszámítható, nem igazán lehet eltévedni benne. Minden sarka ismerős, nincsenek járatlan utak, biztonságot ad. A kilépés ezzel szemben rémisztő, az a sok ismeretlen utca, széles sztráda. Csak annyit tudni róluk, hogy vannak, de hogy hova vezetnek, az abban a pillanatban nem látható. Ki vágyik olyan utakra tévedni, amiről azt sem tudja hova vezet?
Megmondom. Az, aki bátor. Aki felfedező. Aki nem merül el a biztonság látszatát keltő tavacskában, mert a végtelen óceán izgalmasabb számára és tudja, hogy csodákra csak ott számíthat. Aki mer messzire nézni, és nem lehajtott fejjel keresi a horizontot. Aki szereti a viharos szelet is, mert bár felkavarja az óceánt, a mélységben rejtőzködő világ csak így tárulhat fel előtte. Aki belemer nézni a tükörbe és amit lát, azt nem önmaga ócsárlására használja fel, hanem arra, hogy meglássa az irányt és erőt merítsen az utazáshoz. Aki bár érzi a teste minden sejtjébe befészkelő félelmet, mégsem hódol be és adja meg magát neki, hanem útitársául fogadja és azért is megteszi a szükséges lépéseket.
Dobd le azt a zsákot! Lépj tovább, hagyd abba az egy helyben toporgást, légy bátor utazó!
„A legtöbb ember azzal szorítja sarokba magát, hogy problémái vannak. Holott nem problémáink vannak, hanem lehetőségeink a döntésre.” (Csernus Imre)
Itt a lehetőséged a döntésre. Mit kezdesz tehát a nehézségeiddel? Hagyod, hogy tovább nyomják a vállad és húzzák a hátad, vagy inkább megkeresed a megoldásokat? Ha az utóbbit választod, itt van 4 lépés, ami segít az elindulásban:
- Változtasd meg a nézőpontodat!
Az, hogy mit látsz meg az adott helyzetben, ez csak rajtad múlik. Az, hogy hogyan értelmezed azt a helyzetet, az is csak rajtad múlik. A probléma csak addig teher, amíg a nehézséget és az akadályt látod benne. Ehelyett változtasd meg a nézőpontodat és kérdezd meg magadtól:
Mi van akkor, ha ez a probléma egy útjelző tábla, ami megmutatja a lehetőségeimet a továbblépésre?
Mi van akkor, ha ez előttem tornyosuló akadály segít a választásban, hogy ne erre menjek, hanem inkább arra?
- Mész vagy maradsz?
Ha nem lépsz, akkor valójában egy helyben állsz, rosszabb esetben körbe körbe forogsz, de az biztos, hogy nem haladsz. A toporgásod oka, hogy nem hozol meg döntéseket és amíg döntésképtelenségben vagy, az leszívja az energiáidat és felemészt.
- Melyiket válasszam?
Ne félj attól, hogy rossz döntést hozol, mert nincs ilyen. Minden döntésed vezet valahova, amiből tanulhatsz és a fejlődésedhez adja meg a lehetőséget. Döntsd el, hogy döntesz.
- A szív és az ész harca
Hallgass a szívedre, ő mindig jó tanácsadó. Nem azt mondom, hogy hagyd ki a mérlegelést, de ha elméből már meg tudtad volna oldani a problémáidat, rég nem őrlődnél. A szíved tudja, mi a helyes irány. De vajon meghallod a hangját?
Nos? Hogy döntesz? Leporolod magadról a földet és kimászol vagy gyűjtögeted még és cipeled tovább a zsákodat?
