Július 17. 17 fok. Hallgatom az embereket, a véleményeiket, a panaszkodásukat, a megrökönyödésüket, miközben olyan kifejezéseket használnak, miszerint “ez borzasztó”, “hülye egy időjárásunk van”, “megbolondult az idő”. Pedig van ebben valami báj, egy kedves kis irónia, egy átütő üzenet. Tudod mi? Az, hogy az időjárást nem érdekli a véleményed. Nem törődik az elvárásaiddal. Teszi a dolgát úgy, ahogy ő gondolja.
Persze mondhatod, hogy ez nem annyira vicces annak, aki éppen a jól megérdemelt szabadságát tölti. Vagy, hogy miért éppen hétvégén teszi, amikor lehetőséged lenne kikapcsolódni, kirándulni, strandolni. Azért, mert az időjárás nem akar neked megfelelni. Nem lesi az elvárásaidat, és nem fürkészi folyton, hogy hogy tehetne neked jót. Csak esik. Csak fúj, És hűvös van.
Nekem érdekes módon mosolyt csalt az arcomra, és tudod mit?Tetszik ez az egyedülállósága és tudatossága. Megértettem a jelentését, az üzenetét, a felhívását, a figyelmeztetését arra, hogyvedd már észre azokat a jeleket, amelyek üzenik, hogy nem a saját utadon jársz! Ideje felismerned, észrevenned őket, mert nap mint nap mutatják magukat hol hangosan, hol csendesen, hol szinte észrevétlenül, hogy most már tényleg meg kellene lépned azokat a lépéseket. De te még mindig nem változtatsz. Még vársz. Tétlenkedsz, halogatsz és megmagyarázod magadnak, hogy nincs itt még az ideje, úgyhogy marad a “majd”.
Csak egy érzésed marad, ami állandó, piszkál és feszültségben tart, miszerint valami nem jó. De ennek az érzésnek nem adsz teret, nem éled meg és a létezését is letagadod. Azt mondod, “minden rendben van”, pedig igenis tudod, hogy valami hiányzik. Akarsz te boldog lenni, és azt állítod az is vagy. Hiszen többségében megvan mindened. Van munkád, van hol laknod, talán családod is van, és még nyaralni is el tudsz menni. Akkor mégis, mi ez a hiányérzet? Mi az, ami feszít? Mi az, amiért mégis úgy érzed, változtatnod kellene?
Megmondom. Az, hogy nem a saját utadat járod. Nem vagy önmagad. Nem élsz, csak létezel. Teszed a dolgod és ellátod a kötelességeidet. Bekapcsoltad a robotpilóta üzemmódot. És mindeközben hol vagy te? Nem azt állítom, hogy nincsenek boldogság pillanataid, vagy hogy ebben a létezés funkcióban nincs jó vagy szeretni való. De nézd az összképet, vizsgálódj szélesebb perspektívából. És legyél őszinte: ez az amire igazán vágysz?
Persze vannak emberek, akiknek mindez elegendő. Legalábbis ezt állítják. És nem azt mondom, hogy mindenkinek meg kellene váltania a világot. Én csak arra kérlek, gondolkodj el. Legyél őszinte, most egyedül vagy. Magaddal. Vesd le minden álarcodat és jelmezedet. Nézz szembe önmagaddal és valld be, mi az, amit nem teszel meg magadért? Egyáltalán, jól érzed magad a bőrödben? Szereted és értékeled magad eléggé? Szereted, amit csinálsz? Rendben van a párkapcsolatod? Megtaláltad a harmóniát az életedben? Van, ami lelkesít? Kiteljesíted önmagad? Megteszed azokat a lépéseket, amelyek boldogságot, szenvedélyt, erőt, kiegyensúlyozottságot hozhatnának az életedbe? És ha nem, tudod az okokat, amik benne tartanak a nem vágyott állapotodba?
Sokszor minden kérdésre tudjuk a választ. Mégis tehetetlennek érezzük magunkat. Nem értjük, mi tart benne ebben az állapotban, Mi miért van. Hát vizsgálódj egy kicsit és nézd meg, igaz-e valamelyik állítás rád?
1. Megfelelési kényszered van
Lehet, hogy most hevesen tiltakozol és azt gondolod, hogy ez rád nem igaz. Te nem akarsz mindenkinek megfelelni. Pedig az igazság az, hogy az emberek többsége ettől szenved. És ha ez így van, az még nem is az ő hibájuk. A kisgyerek gyorsan megtanulja, hogy kell viselkednie ahhoz, hogy kapjon fagyit, nézhessen tévét, kimehessen a játszótérre. Ha “jól viselkedik”, akkor mindez megadatik.
Felnőttként végiggondoltad egyszer is, hány szerepben vagy benne, ahol igyekszel megfelelni? Reggel felkelsz és beindul az üzem. Helytállni szülőként, gyerekként a szüleidnek, a párodnak társként, a munkában munkatársként vagy vezetőként és még sorolhatnám. Mindenhol, állandóan megfelelni. Hogy jó szülő, jó gyerek, jó társ, jó kolléga legyél. Különben nincs dicséret, nincs munka, nincs előléptetés, nincs harmónia, nincs mozi, nincs szex. Bocs. De megvonások vannak, mint gyermekkorunkban. Tehát, mit is teszel? Folyamatosan kifelé figyelsz. Kinek mire van szüksége, kinek hogy járhatnál a kedvébe. Csak egyfelé nem téved a tekinteted. Befelé. Hogy tényleg ezt akarod-e? Hogy jól érzed magad ezekben a helyzetekben és szerepekben vagy sem? Mert tegyél így, de csak akkor, ha közben valóban jól érzed magad.
2. Nem a saját életedet éled
Ha folyamatosan mások kedvében akarsz járni, és rendre az ő elvárásaiknak megfelelni, mondd, valójában kinek az életét éled?
Figyelem szülőtársaimat, milyen elhivatottsággal jelölik ki gyermekeik számára, a szerintük legjobb utat. A minap beszélgettem egy 20 év körüli fiatallal, az életéről, terveiről. Egyetemre jár, mikor gratuláltam ehhez, észrevettem az arcán egy szomorúságot. Megkérdeztem, mit jelent ez? Azt válaszolta, hogy neki az az álma, hogy fodrász legyen. Kérdeztem, akkor miért nem azt tanulja. Azt mondta azért, mert a szülei kikötötték, hogy ha majd lesz diplomája csak esetleg akkor, addig szó sem lehet róla. Érted? Miért? A fodrászat az egy alacsonyabb rendű valami? Lehetne a fodrászok legjobbika. A Hajas talán szégyenkezik?
Egyszóval sokan hoznak döntéseket helyetted. Persze jó szándékból teszik. Megmondják mi a helyes, mit tanulj, mi legyen belőled, mit sportolj és mennyit keress. Te pedig beállsz a csatasorba. Csak közben ott van az a letagadhatatlan, fojtó érzés. Hogy nem ezt akarod. De tudod mit? Soha nincs késő változtatni.! Ez nem kor függő kérdéskör. A kisebbik fiamnak a közelmúltban volt a diplomaosztója. Több 50 év körüli végzőst láttam a társai között. Ez igen! Csak szívből gratulálni tudok nekik!
Az egyik kedvenc mondásom ez:
“A kor csak akkor számít, ha sajt vagy.” (Helen Hayes)
Te, ha jól sejtem nem vagy sajt. Neked csak elhatározásra van szükséged. Egy döntésre önmagad mellett. Tedd meg!
3. Túlságosan fontossá vált mások véleménye
Szoktad magad rajtakapni, hogy azon gondolkodsz, ki mit gondol rólad? Ebben a pillanatban, most. Vagy, mit fog gondolni akkor, ha…? Bárki legyen is ez a valaki. A munkatársad, a főnököd, a szüleid, a párod, az anyósod, a szomszéd, a közértes. Bárki. Feszít, hogy mit gondol, hogy vélekedik, hogyan ítélkezik.
Belegondoltál abba, hogy ez a valaki mit is tud rólad? Ha alkot is véleményt, mi alapján teszi? Tudom, nem is ez a baj, hanem az hogy félsz. Félsz, hogy mindennek milyen következményei lesznek. Igazából attól félsz, hogy a következmények kiszámíthatatlanok és nem tudod majd kezelni őket. És kellemetlenséged lesz.
Tudod az az igazság, hogy ezek a valakik egyáltalán nem foglalkoznak veled. Mindenki saját magával van elfoglalva. Nem te vagy a fontos, hanem önmaguk. Úgyhogy engedd el ezt a függőségedet, mert ártalmasabb mint az italozás.
4. Nem tudsz nemet mondani
Hányszor érezted már, hogy ki kellene mondani ezt a szót? Amikor ott álltál és egy porcikád sem kívánta, hogy megtedd, amire éppen kérnek. Majd vettél egy nagy levegőt és azt mondtad mégis, hogy “igen”. Aztán haragudtál magadra ezért, és dühös voltál és utáltad az egészet. Ha mégis kimondtad, akkor meg lelkiismeret-furdalásod volt két napig.
Miről is szól mindez? Már megint félsz. A konfliktusoktól, másokkal, vagy önmagaddal. Félsz, hogy mit gondolnak majd rólad (már megint), vagy hogy legközelebb, majd ő nem teszi meg, ha kérsz valamit. Meg kell tanulnod nemet mondani, és leginkább azt, hogy hogyan tedd ezt meg, annak érdekében, hogy elkerüld az esetleges kellemetlenségeket. Ehhez viszont először meg kell tanulnod becsülni önmagadat. Fontossá válni önmagad számára, előtérbe helyezni magadat. Nem, ez nem önzőség. Ez önmagad szeretete. Próbáld ki!
5. Valójában nem is vagy önmagad
Nem vagy, mert nem mersz. Elmész a vendégségbe, pedig nincs kedved. Eszel, iszol, pedig nem kívánod. A párodnak, munkatársadnak, szüleidnek nem mondod el őszintén, amit gondolsz. Nem fejezed ki az érzéseidet, elnyomod a vágyaidat. És még sorolhatnám. Ugye tudod, miről beszélek?
Folyamatosan önmagad ellen cselekszel. Nem vállalod fel azt, aki igazából vagy. Mert esetleg rosszat gondolnak rólad vagy nem felelsz meg az ő elvárásaiknak.
Hol van az a hely, mikor van az az alkalom, ki az a társ, ahol, mikor, akivel úgy igazán te lehetsz? Színészkedés nélkül? Felvállalva önmagadat? Félelmek nélkül?
Pedig ez az az út, amire érdemes rátalálnod, és rajta maradnod. Ez az út, ott van, hozzád elég közel. Ehhez azonban először döntened kell. Legyél bátor! Állj magaddal szembe, levetve magadról minden álarcot, csupaszon és kiabáld bele a nagy világba: “ez vagyok én és ez a vágyam”. Nem érdekes ki mit mond, vagy gondol. Az időjárás sem teszi! Ez a te életed. Jogod van csodálatosra festeni.
Amire befejeztem ezt az írást elállt az eső és már majdnem süt a nap. Látod, semmi nem állandó.
Hogy érzed? Készen állsz, hogy változtass?
